Bevásárlás: Baden-Württemberg, Bajorország - 2013.04.11-13
Hát ilyen is régen volt… Amikor hajnalban elfoglaltuk a helyeinket a buszban, csodálkozva néztünk körbe: hol késnek a többiek? A motor viszont pontban hatkor duruzsolni kezdett, és elindultunk. Senki nem késett, mégis voltak üres helyek. Talán a közel kétezer kilométer, talán a megszokottnál kissé magasabb költségek riasztották vissza tagtársainkat, de tény, a megszokottnál kevesebb orchideás indult szokásos tavaszi zsákmányszerző körútjára.
Stuttgartba, Baden-Württemberg tartomány fővárosába késő délután érkeztünk meg, a megszokott közlekedési dugókon át, a megszokott szálláshelyre, a Stuttgart IBIS Budget City Nord szállodába. Az esti programot ki-ki vérmérséklete szerint a környékbeli éttermektől a belvárosi forgatagig szervezte valahol. Egy biztos, a kiváló német sörökre, és a vacsorára senki nem panaszkodott.
Másnap reggel indultunk a Freiberg, és Ludwigsburg között elhelyezkedő Dötterer kertészetbe, mely impozáns, komputervezérelt klimatizálással, automata öntözőrendszerrel ellátott, 9000 m2 alapterületű üvegház-rendszerével nyűgözte le az orchideák és tillandziák rajongóit. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere, az Aerangis-tól a Zygopetalum-ig bezárólag. Az egyetlen gondunk éppen a terület nagyságából eredt, ugyanis minden egyes különlegességgel, amelyen nem volt árcédula, a kertészet túlsó végébe kellett elmenni, ahol persze már készséggel segítettek. A több kilométernyi gyaloglásért házigazdáink kávéval, üdítővel és süteménnyel igyekeztek kárpótolni, de az igazán osztatlan sikert a virágok árából kapott jelentős árengedmények aratták. A látogatás és vásárlás végén még megcsodálhattuk a Tillandzia-shop különleges kínálatát is.
Úton München felé azt számolgattuk, maradt-e elég pénzünk, és elég helyünk a buszban a másnap beszerzendő orchideák számára. A szállásunk a megszokottnál sokkal elegánsabb, és a belvároshoz lényegesen közelebb fekvő IBIS München City West szállodában volt, ahová már kora délután megérkeztünk. Szinte mindenki kihasználta az alkalmat, és napsütésben fedeztük fel München belvárosának szépségeit. A hosszú sétát mindenki másként, és máshol pihente ki, mi már szinte hagyományosan a város egyik ikonikus sörözőjében, a Hofbrau-ban, az ott kapható legkisebb korsó (literes) sörrel, és egy bajor csülökkel, Dóri (Zoli kint dolgozó lánya) és barátnője, Marcsi társaságában.
Szombaton nem kellett túl korán kelni, így is nyitásra érkeztünk a társaság már-már kultikus helyének számító ismaningi Orchids & More kertészetbe. Ez a hely talán kicsit kisebb, mint stuttgarti vetélytársa, de választéka mindig felülmúlhatatlan. A tulajdonos és az ott dolgozók már-már szinte családtagként kezelték a Magyar Orchidea Társaság tagjait. Ebből következően számtalan orchideakülönlegesség cserélt gazdát, melyek két héttel később, a Vajdahunyad várban rendezett Tavaszi Orchidea és Bromélia Kiállítás és Vásár látogatóit is segítettek elkápráztatni.
Hazafelé nem csak a csomagtér, de az üresen maradt ülőhelyek is megteltek virágokkal, és persze előkerült a házi sütemények és szívmelengetők maradéka is. Az új szerzemények gondozási kérdéseinek megvitatása, és a közelgő kiállítás virágzó anyagának tervezgetése közben lassan begördült a busz a Nagyvárad térre.
Remélem, a következő út teltházas autóbusszal, és mielőbb indul új orchideacsodák felé. Ismerve a MOT vezetőségének kreativitását, nincs kétségem, nagyszerű utak várnak még ránk.
