Egyéjszakás kaland Prágában - 2016.10.08-09
Nem voltam még Prágában, így különös izgalommal vártam ezt az utat. A szokásos kínálgatós, orchidea-konzultációs utat délben szakítottuk meg először, Brnoban, a Mendel Egyetem Botanikus kertjénél. Rövid séta az egyetem főbejáratától, egy jellegtelen szocreál utóérzetű betonnal cizellált kapuig. Te jó ég… ide be is fogunk menni?
Hála az égnek, megtettük, és bent egyik ámulatból estünk a másikba. Az első a melegház volt, ahol a szebbnél szebb orchideák természetes kör- nyezetben kerültek bemuta- tásra. Szinte a dzsungelben éreztük magunkat: fák, bok- rok, kis patak, teknősbékák, és persze rengeteg gyönyörű virág feledtette velünk a hivalkodónak nem mondható bejárat látványát.
A Botanikus kert munkatársa az üvegház megtekintése után megkérdezte, mennyi időnk van még. Mondtuk, hogy maximum fél óra, így kisétáltunk a kertbe. Szavakkal elmondhatatlan, ami ott várt bennünket. Minden négyzetméterből sugárzott, hogy szerető gazdái vannak ennek a kis mesebirodalomnak. Nem láttam még ilyen ötletgazdag botanikus kertet, és ahogy orchideás társaim kikerekedett szemébe néztem, túl gyakran őket sem kápráztatta el ilyesmi. Mintegy két óra múlva jutott eszünkbe, hogy a kertépítés eme varázslatos világát lassan ott kellene hagynunk, mert vár minket Prága.
Este lett, mire a cseh fővárost elértük. Gyorsan lecuccoltunk a jól bevált Ibis szállo- dalánchoz tartozó Praha Mala Strana-ban, és irány a prágai éjszaka, ami persze vacsorával indult, sör csülök, knédli, ízlés szerint a két macskához (U dvou kocek) címzett patinás étteremben. Teli gyomorral nem lehet lefeküdni, így kör- besétáltuk a belvárost, Vencel tér, Károly híd, Óváros tér az 1410 óta működő torony- órával, az Orlojjal. Száz szónak is egy a vége, éppen csak elértük az utolsó metrót hazafelé…
Másnap a Prágai botanikus kerti látogatás egy meglepetés-túrával indult, hiszen hegytetőre épült, és a busz csak a domb aljában, két kilométerrel arrébb tudott megállni. 
Felkaptattunk, és megláttuk a Fata Morgana (délibáb) fantázianevű különleges üvegházat. Impozáns volt, látszott rajta, hogy nem kis költségvetésből épült. Szép volt és igényes, hideg, meleg és mérsékelt házi rész- legekkel, fákkal, indákkal, madarakkal, pillangókkal, és persze orchideákkal minden mennyiségben. Külön öröm volt számunkra, hogy az autóbuszhoz lefelé kellett sétálni…
A prágai főpályaudvar mellett leparkoltunk, és egy kis szabadidőt engedve még magunknak, ki-ki elbúcsúzhatott az „Arany Prága” (Zlata Praha) varázslatos kis utcáitól, impozáns tereitől, és a Károly-hídtól.
Különleges élményekkel eltelve, késő este értünk haza. Már le sem merem írni, hogy csodálatos volt, hiszen minden MOT-os utunk ilyen.
