Orchideák, színes orchideák...

Ha október vége, akkor közeleg a novemberi Orchidea kiállítás, és ideje frissíteni a virágzó állományt, ha pedig páros év, akkor mindezt össze kell kötni az Esslingeni Osterfeld Halle-ban rendezett orchidea-napokkal (Orchideentage).

Szokás szerint hajnalban indultunk, hiszen csaknem ezer kilométert kellett utaznunk, hogy főhadiszállá- sunkra, Ulmba érjünk.  Pihenésképpen megálltunk egy olyan kertészetnél (Weichrauch gartenorchi- deen), amelyik a gyönyörű honlapján kerti orchideákat kínált. Hogy fogalmazzak… kicsit más volt, mint a webes felületen…

Szerencsére alig pár kilométerre találtunk egy másik kertészetet (Blü- menhof Kefer), ami viszont bőven kárpótolt, főként a papucs hibridje- ivel. Senki nem gondol- ta, de már az első nap megkezdődött a nagy orchidea-vadászat. Ide még visszatérünk - tettük le az ünnepélyes esküt.

Estére érkeztünk meg Ulmba. Nagy sétára nem volt erőnk, egy szállásunkhoz közeli, hangulatos Baden-Württembergi étteremben megvacsoráztunk, és aludni tértünk.

Másnap az Esslingeni orchidea-napok ünnepé- lyes megnyitója után a csarnokrendszerben elin- dultunk felfedező körút- ra. Jó nevű kereskedők kínálták virágaikat a világ minden tájáról, így fordulhatott elő, hogy délben valaki felkiáltott a csoportból: „Te jó ég, a kiállítási részen még nem is voltam!”

Kincsekkel megrakodva folytattuk utunkat a tillandsiások paradicso- mába, a Dötterer kertészetbe, ahol a szakáll-broméliák hihe- telen választéka mellett az orchideák rajongói is bőven találtak kedvükre való növényeket.

A tobzódás után utazás vissza Ulmba, és ezt a gyönyörű Duna-parti kisvárost, ha szik- rázó napfényben már nem is, de szürkületben azért még meg- csodálhattuk. Impozáns látvá- nyossága, a Dóm a világ legmagasabb (162 m) keresz- tény temploma. Különlegesen hangulatos műemléki városré- szébe, a Duna-parti „Halász-negyed”-be is elbarangoltunk vacsora előtt, és itt is megfogadtuk: visszatérünk…

Az estebédet stílusosan a régi városháza földszintjében kialakított étteremben költöttük el, és az egyetlen vitás kérdés az volt, hogy a helyi főzésű sörök közül a barna, vagy a világos volt ízletesebb.

Harmadnapra már csak az évről-évre visszatérő, jól bevált Orchids & More kertészet maradt, ahol nagy választékkal, szeretettel, és szokás szerint süteménnyel, kávéval és üdítőkkel vártak, ahogyan az a régi, megbecsült kuncsaftok esetében szokás. Itt persze az autóbusz rakterének utolsó négyzetcentimétereit is sikerült televásárolni, és fáradtan, de elégedetten indultunk haza, abban a reményben, hogy régi, dédelgetett növényeink mellett az új, különleges szerzeményeink egy részével is emelhetjük majd a Vajdahunyad várban a 25 éves Magyar Orchidea Társaság jubileumi kiállításának színvonalát.

Köszönet a szervezésért. Ja, és mikor lehet jelentkezni a következő útra?