Zinterhof kertészet-Sieghartskirchen - 2011
Osztrák orchidea-oligarcha
Hát már megint kifundáltak valamit ezek a MOT-os lányok! Nagyon rég járt a csapat Sieghartskirchenben, Alsó-Ausztria egyik legjelentősebb orchideakertészetében, sőt, igaz, ami igaz az újabb tagok, mint én is, még sohasem. Az út előtt annyit tudtam összesen, hogy jó társasággal me- gyünk, valamint csodás orchide- ákat fogunk látni, na és persze vásárolni.
A busz eleinte még büfével keresztezett közlekedési eszköznek látszott, majd lassan átalakult mozgó konferencia-központtá, ahol mintegy ötven szakértő tartotta évi rendes orch-ideológiai rendezvényét. Röpült az idő és hamarosan mindenki lázban égett, hiszen már Tulln határát jelezte a tábla, ahonnan csak pár perc az kertészet. A sors azonban most még egy akciófilm rendezőjén is túltett. Közvetlenül a cél előtt az út lezárva, és mire észrevettük, egyre távolabb kerültünk Karl Zinterhof birodalmától. Szerencsére a gépkocsivezetőnk rutinos volt, s így félórányi, úttalan utakon történő tekergés után mégiscsak megérkeztünk.
Az üdvözlő szavakat szinte végig sem várva támadtuk meg az üvegházakat, s messziről is jól látszott, hol vannak különlegességek és merre járnak a régebbi, nagyobb tapasztalattal bíró gyűjtők, ott ugyanis rövid idő alatt hatalmas csoportok alakultak ki.
El kell ismerni, a vendéglátók is sokat segítettek, még azokkal is megértették egymást, akik nem beszéltek németül. Mutogattunk, magyaráztunk és közösen megoldottunk minden problémát. Az a néhány óra szinte csak perceknek tűnt, s már meg is telt a busz csomagtere a gondosan csomagolt virágokkal.
Hazafelé megálltunk egy bájos osztrák kisvárosban, Kloster- neuburgban, ahonnan egy kis séta és egy nagy sör után továbbindultunk. A sors különös játéka, hogy férjem üknagyapja éppen ebben a kisvárosban született 1826 november 25-én.
A buszon azután a vásárolt virágok gondozási problémáinak megvitatása és a következő út tervezgetése folytatódott, miközben csendben hazaértünk.
2011.10.15.
